2014. augusztus 6., szerda

14.fejezet.Te vagy az egyetlen egy


Sziasztok meghoztam az utolsó részt .Kicsit hosszabb lett mint az összes többi  de remélem nem baj :DD
Kíváncsi vagyok a véleményetekre tudni akarom ,hogy mit gondoltok ezért kérlek írjatok megjegyzést ..:D és nagyon köszönöm ,hogy eddig olvastátok nagyon sokat jelent nekem <3 

Amikor azt hiszed rosszabb már nem lehet jön az élet és megmutatja ,hogy igen .
-Harry nyisd ki az ajtót .!-üvöltötte Katy, Harry anyukája .
-Nyisd ki ezt a rohadt ajtót .Úgy csinálsz mint egy kislány .!.kiabált érzelemmentes hangon Troy .
-Baszódj meg .!!- Hallottam meg Harry komás fáradt és fájdalommal teli hangját amikor már az ajtóban álltunk Marievel .
Azonnal berontottam és Harry szobája felé kezdtem rohanni ahogy csak tudtam .Troy és Katy meg sem próbálták betörni az ajtót .Nekik meg sem fordult a fejükben ,hogy a fiúk mit művelhet odabent .
Mindenféle kérdés nélkül löktem el őket az ajtótól és amikor benyitottam ..minden amit láttam csak  a holtan heverésző gyermekkori legjobb barátom volt .Az a fiu aki annyiszor meg nevetettet és megmentette az életemet.Az a fiu akit elítéltek azért ,mert nem ismerték .
Odarohantam ,hogy leellenőrizzem a légzését ,de semmi .Próbáltam újra éleszteni ...de ő már nem jött vissza hozzám és Joshoz .
-Te megölted őt .!-üvöltöttem Troyal aki rezzenéstelen arccal nézte ahogy a fia holtan fekszik a padlón .
-Ezt a fiút  te nem ismerted.!Nem tudod ki volt ő ,nem volt jogod elítélni.Ezt nem ő választotta nem ő akart ilyen lenni ,de tudod mit  büszke volt arra ami .Mert képzeld el ...-kezdtem el  sírva ordítani .
-Szerelmes volt és őt is szerették .Szerette valaki aki most teljesen össze lesz törve .Attól ,mert neked nincsenek érzéseid másnak még lehet .És tudod mit ? jól mondta Harry Baszódj meg .!.
-Neked kéne most ott feküdnöd .-mentem hozzá közelebb és mutattam Harry felé.
-Meg sem érdemelted ,hogy apának nevezzen azt sem érdemled meg ,hogy élj .Dögölj meg -kezdtem el ütögetni majd erőtlenül térdre rogytam és sírni kezdtem ezalatt Katy mentőt hívott ..mintha tudna segíteni egy halotton .
Marie könnyes szemekkel odajött és átölelt próbált felsegíteni de  fel álltam egyedül és Troynak támadtam aki ki akart menni a szobából .
-Ez az menekülj csak el .!-szóltam utána.
-Könnyű tönkre tenni valakit igaz ? De nehéz amikor látod mit is tettél valójában ..
-Nem ..az én fiam nem meleg .!-mondta ugyan azt amit Harrynek mondott .
-Troy neked már nincs fiad .-Ráztam meg a fejemet.
-Te ezt nem érted ? Nem vagy képes felfogni ? ...-mentem hozzá egyre közelebb .-Fulladj meg .!Fulladj bele a homofóbiádba vagy megfújtalak én . .!-mosolyodtam el .
-Október kérlek .-ragadta meg a csuklómat Marie majd megrázta a fejét .
-Menjünk ...-folyt végig egy könny csepp az arcán .
Csak bolintottam egyet  ki akartunk menni de ekkor megjelent Josh az ajtóban .
-Sziasztok .Csak vissza hoztam ezt Harrynek .-mutatta fel boldogan Harry Nirvanas pólóját.
-Annyira sajnálom..-hallottam meg a hátam mögül Katy hangját .
-Mi történt .Miért sír mindenki ?.-jött be majd egyből Harry szobája felé indult mintha megérezte volna ...
Egyből meg is érkeztek a mentők is .
-Nem ez nem történhetett meg ...-térdelt le szerelme holtteste mellé könnyes szemekkel és remegő végtagokkal .Szinte éreztem ahogy a fájdalom felüti magát és végig járja az egész szívét és a világ megáll.
-Nem hagyhatsz itt .Kérlek .Szeretlek Harry! ...-üvöltötte majd ölébe vette Harry göndör kis fejét .
-Fiatal ember kérem engedje el .-ment oda az egyik mentős.
-Nem .!-üvöltötte majd még jobban szorította jelezve ,hogy senki sem veheti el tőle még a halál sem.
-Engedd már el a fiamat .!-szólt oda Troy .Nekem itt lett elegem .
-A fiadat ?.A fiad buzi egy hülye selejt tudod az akinek soha nem lett volna gyereke az akit rengetegen bántottak volna de büszkén mosolygott volna ,mert szerelmes volt .Miattad nincs itt többé.A te hibád .Neked van a legkevesebb jogod beleszólni ...!-üvöltöttem vele .
A mentősök kirángatták Harryt szerelme karaji közül ....és az én életemből.
Egyre kevesebb ember maradt aki ide kötött engem ...
Azt hiszem Marien kívül senkim sem maradt .
*************
Vissza mentünk a házunkhoz ahol ott állt Johnny autója egyből odarohantam és megöleltem újra sírni kezdtem.
-Harry...-nyögtem ki de tovább nem ment és nem is kellet mert tudta ,hogy mi történt .
-Tudom .-ölelt szorosabban .
-Miért nem mentél még el ?A gépünk fél óra múlva indul ?,.-szakítottam meg az ölelést.
-Pont ezért, mert az a MI gépünk egyedül nem megyek .!-jelentette ki majd mélyen a szemembe nézett .
Már tényleg nem volt miért itt maradnom ...Marie is elköltözik miért szenvednék itt tovább .
De ott van Molly aki nem szeretne engem nem akarok neki rosszat ....
-Menj vele Október ...-jött oda Marie és szorosan megölelt .
-Látni fogsz még megígérem .-nyomta a kezembe a nyakláncot amit még év elején vett el tőlem.
Hetekig sírtam ,mer az anyukámé volt ..de ő elvette és nem akarta vissza adni.
-Csak menj már -mutatott a kocsi felé .
-Hiányozni fogsz .-öleltem magamhoz.
-Mindennél jobban .-ölelt vissza .
****************
-Félek .!-jelentettem ki amikor Johnny háza előtt álltunk .
-Gyere .-fogta meg a kezem .
-Nem megy -tényleg nem ment a lábaim mintha leragadtak volna...
-Miért ?.-fordult felém és megfogta a másik kezemet is .
-Félek mit gondolnak majd mások.
-Csak lépj tovább és le se szard amit mások gondolnak .Tedd azt amit tenned kell ,önmagadért.-nyomott egy puszit a homlokomra .
Remegő térdekkel léptem be a ház nagy és fehér ajtaján ami mögött  egy vörös hajú  lány fogadott széles mosollyal.
-Apuuu.!-kiabálta lelkesen majd Johnny nyakába ugrott .
-Molly ő itt Október .-mutatott be a kislányának .Kezet nyújtottam neki ,mert nem tudtam mit kéne tennem,de ő csak elmosolyodott és megölelt.
Megfogta a kezemet és a gyűrűt kezdte el nézegetni .
 -Köszönöm,hogy szereted az apukámat.Remélem nem vagy olyan mint anyu aki csak összetöri a szívét és valaki mást is szeret rajta kívül!                  
-Nekem ő az egyetlen egy .-néztem Johnnyra aki édesen mosolygott ránk.
Hogyan is jutottam el idáig??
Egy lány voltam akit senki sem szeret az osztályban, akit senki sem ismer nem volt apukám..
Szerelmes lettem ,az emberek megszerettek vissza kaptam a legjobb barátomat és az apukámat.
Majd minden szétesett darabokra hullott körülöttem minden.
Elvesztetem az apukámat akim sosem volt igazán. A legjobb barátomat is elvették tőlem örökre ,aki megmentette az életemet de én nem voltam ott ,hogy segíthessek neki . A legjobb barátnőm és szinte a testvérem lett az a lány aki tönkre tette az iskolás napjaimat .Most van egy férjem és egy lányom Molly .
Azt hiszem az éltem nem pont egy tündér mese és nem is tökéletes ....de talán pont ettől különleges.

************Josh Wander*********
Nem telt el ugy nap ,hogy Harry ne hiányzott volna ...
Nem volt olyan este amikor nem sírtam magam álomba  a hangját hallva.
Nekem ő jelentett mindent ...
Nekem ő tanította meg,hogy fogadjam el magamat és a végén ő lett az aki bele halt a nagy elfogadásba.
Azt hiszem mindig is tudtam ...
Amikor először megláttam már akkor tudtam ,hogy ő lesz az aki megmenti az életemet ő lesz az én kis angyalom  aki pont annyira el van veszve a bűnben mint én.
Nem tudom ....
sosem fogom megérteni az emberek gondolatait .
És tudjátok mit ? Én nem is akarok olyan lenni mint ők .
Nem akarok ítélkezni jog nélkül mások felett .
Nem akarok gyenge lenni mikőzben azt hangoztatom mennyire erős vagyok .
Nekem sem volt felhőtlen gyermekkorom.
A szüleim nem fogadták el azt aki lett belőlem azt aki mindig is itt volt bennem leláncolva.
De ezek a buta láncok szilánkokra törtek amikor Harry rám mosolygott amikor kimondat a nevemet.
Ezek a láncok eltűntek amikor elmondat ,hogy szeret.
Az emberek lakat és láncok alatt tartottak engem a lánc volt az előítélet a lakat rajta pedig a gyűlölet .
Harry volt a kulcs ami kiszabadított ,de elveszettem ....
Amikor megláttam őt holtan a padlón heverve nem Harry-t láttam hanem az egész életemet .
Az egész életem meghalt vele együtt .
Nélküle már nem vagyok ugyan az ,nekem ő volt az a felem ami mosolygott ami nevetett.
Volt rengeteg álmunk...amik már csak álmok maradnak .
Megígértem neki ,hogy összeházasodunk pedig alig ismertem.
Azt mondta mindent megtesz ,hogy boldog legyek de nem ígér semmit.
Haza rohantam és a szobámba zárkózva sírtam ki minden bennem maradt érzelmet .
Az emberek megöltek .Megölték őt.
Azt hiszem ,nem fogok tudni újra szeretni .
De nem hiszem ,hogy kellene-e egyáltalán.
Tudom ,hogy sosem fogom elfelejteni hiszen minden nap mosolyára ébredek csak amikor kinyitom a szemem hirtelen eltűnik.
Minden este vele fekszem ágyba,de csak akkor látom őt amikor becsukom a szemeimet.
Még aznap este eljött hozzám Marie sírva ...
Nem értettem miért hozzám jön és miért nem Októberhez .
Elmondta ,hogy el kell menni Thatfordba ...ahhoz az emberhez aki kicsi korában megerőszakolta.
Egész este ott volt nálam és együtt sírtunk .Sosem gondoltam volna ,hogy ennyi mindenen ment keresztül.
Sosem ismertem még ennyire csodálatos és darabokra tört lányt.
Képes volt mosolyogni amikor a lelke már rég halott volt .
Azt hiszem pont annyira volt összetörve mint én....pont annyira volt szűksége valakire mint nekem.
Ahogy Október mi is elmenekültünk az életünk elöl.
Magam elől nem tudtam ,mert vagyok aki vagyok .
A múltam elől sem szerettem volna, mert eszem ágában sem volt elfelejtetni Harry hangját és mosolyát.
Marie pedig mindent megtett ,hogy Októberen kívül mindenki eltűnjön a múltat illetve.
Körbejártuk azokat a helyeket amiket Harryvel akartunk elmentünk oda amit együtt álmodtunk de én mással váltottam valóra Marie-vel azzal a lánnyal a suliból akiről azt hittem tökéletes élete van, de pont annyira elcseszett mint az enyém.Néha benéztünk Októberhez és mosolygott mindig mosolygott .
Terhesség 3 hetében volt, ott töltöttünk pár napot az emlékeket felidézve ,de sajnos rá kellet jönnünk ,hogy amit akartunk az sikerült ...mindent elfejetettünk kivéve Harryt és azt az emlékezetes kirándulást.
Az emberek mindig megtalálják azt akihez tartoznak ....csak idő kell.
Senki sem marad egyedül túl sok ember  van  csak ne ítéld el őket azért ,mert nem olyanok mint te.
Nem a te éledet nem a te dolgod ...
Lágy te az egyetlen egy aki kiáll és azt mondja "baszódj meg "


5 megjegyzés:

  1. Hűha... :D Most mamáék biztos hülyének néznek mert itt sírok a gép előtt. Csodás befejezés volt! Gratulálok bár sajnálom, hogy vége :( Nagyon jól írsz és szívedet-lelkedet beleadod :) Megindító volt ez az utolsó fejezet! :)

    VálaszTörlés
  2. Vera!
    Nem csak a részt imádtam, hanem az egész történetet!
    Tehetséges vagy, ne hagyd abba ezután se az írást!
    Szeretlek! Larry Shipper-tesó! ;)
    Lexa xx

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen! Ez az egyetlen szó jellemzi az írásodat. Csodálatos volt, abba ne mert hagyni, te erre születtél :) Ezután is nyomon fogom követni az összes blogodat! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon köszönöm mindenkinek <3

    VálaszTörlés
  5. Nem is tudom mi lenne a jó szó.. Imádtam minden egyes mondatát, mindegyik résznek. Ne hagyd abba, írj, mert fantasztikus vagy benne! Kíváncsi leszek a többi blogodra is! :)

    VálaszTörlés