11.fejezet .Szeretlek/Csütörtök/

-Elmondtad ?.-kérdezte Marie reggel amikor még a szemeimet is alig tudtam kinyitni  nem ,hogy neki magyarázkodni..
-Nem...-hajtottam le a fejem és haraptam egyet az uborkás kenyeremből .
-És mit szoktatok csinálni ?.-kérdezte huncut mosollyal.
-Semmit .-pirultam el .
-Szóval még nem...?.-kezdet bele.
-Még nem .-nevettem el magam .
-Október, elmegyünk sétálni ?.-szólt oda Johnny letört hangon mintha valami baja lett volna ,pedig kb 2 perce amikor kikászálódtam mellöle az ágyból még jó kedve volt .
-persze .-kaptam be az utolsó falat uborkát .
-Sok siker .-súgta oda Marie.
****************
-Miért vagy ennyire szomorú ?-nyomtam egy puszit az arcára.
-Október ,én csak helyettesítettem a  töri tanárotokat .A kirándulás után vissza megyek Kaliforniába.
-Nem.-ráztam meg a fejem .
-Annyira sajnálom ..-próbált megölelni de ellöktem .
-Ha ezt eddig is tudtad ..-kezdtem el a kényszeres mutogatást .
-Akkor miért hagytad ,hogy beléd szeressek ?.-jöttek elő a könnyeim.
Olyan volt mintha egy láthatatlan kar szorongatná a torkomat és száz darabra törné minden egyes csontomat.
-Szeretsz ?.-mosolyodott el .
-Igen .!Miért mit hittél ?De most már teljesen mindegy .- törölgettem a könnyeimet amik akaratom ellenére is csak jöttek és jöttek.
-Nem mindegy .-ölelt magához .
-Kalifornia olyan messze van .-húztam közelebb magamhoz .
Erre már nem mondott semmit talán ,mert nem is akart .
Egész végig tudta ,hogy ez lesz és csak játszott velem mintha egy hülye videojáték lenne az életem és mások kedvük szerint szórakoznak vele .Ha ki írja majd ,hogy "Game Over " az csak is az ö hibájuk lesz elvesztik a játékot amit az életemnek hívok .
-Te tudtad ,hogy ez lesz .-szakítottam meg az ölelést.
-Kitudja ..lehet otthon vár a feleséged ,nem igaz ?Nem is ismerlek téged .Hagy békén .! Hazudtál nekem .Te is olyan vagy mint mindenki más .Gyűlöllek .!-üvöltöztem vele a közeli park közepén ahol csak mi voltunk és egy öreg néni.Megint becsaptak játszottak velem .Azt hittem fontos vagyok neki ,de nem ,mert ha az lennék már rég elmondta volna .
-Kérlek ...-próbált hozzám érni .
-Hagy .! -jelentettek ki dühösen majd elfutottam egészen a házig majd amikor beértem mindenki ott volt az ajtóban felöltözve hátizsákokkal .
-Mi a baj ?.-kérdezte Josh .Eléggé meglepett ,hogy ő volt az első akinek feltűnt.
-Jól vagy ?.-jött oda Harry majd magához ölelt amitől csak még jobban sírtam .
-Igen .-nyögtem ki alig érthetően .
Mindenki oda gyűlt körénk és engem próbált vigasztani olyanok is akik egész évbe nem is szóltak hozzám .
-Szólj Marie.-nek .-utasította Josh-t a göndör .
-Erős vagy .Gyönyörű vagy ....-vigasztalgatott Harry.
-Nem én nem vagyok az .!-emeltem fel a hangom és kezdtem még jobban sírni .A könnyek már szinte marták a szemet és olyan üres volt minden .Nem akarom őt elveszíteni hiszen még csak az enyém sem lehetett .
-Október .-lökött el mindenkit Marie és ölelt magához szorosan mintha ettől minden jobb lenne .
-Menjetek már innen! .-üvöltött rá a többiekre akik szót is fogadtak neki ,hiszen ő az osztály királynője .
-Mi történt ?.-nézet szemeimbe aggodalmasan .
De egyszerűen nem tudtam válaszolni ,rettenetesen fájt már csak bele gondolni is ,hogy nem lesz itt mellettem.
-Minden rendben lesz .-mosolyodott el Harry.
-Nem harry semmi sem lesz és nincs is rendben .Titkolózol előttem mikőzben tudtommal a legjobb barátom voltál .Miért nem mondod végre el ... ?.-akadtam ki .
-Egy hülye buzi vagyok .!-jelentette ki olyan hangosan ,hogy az egész osztály hallotta.
-Te meg kavarsz az apámmal .Régen utáltál engem és most hirtelen te vagy az aki a legtöbbet törődik velem .-fordultam Marie felé .
-Nyugodj meg ....-mondta halkan .
-Ne Mondd ,hogy nyugodjak meg ez a legrosszabb dolog amit mondhatsz .!

***************
-Vissza fog menni Kaliforniába .-meséltem el Marienek amikor az ölében sírtam ki minden bennem maradt könnycseppet .
-Akkor menj vissza vele .-ölelt magához még jobban.