10.fejezet .Szerda ./Mondd el/

-Nah elmondtad neki ,hogy szereted ?.-kikíváncsiskodott Marie a reggelinél .
-még nem ..-nyögtem ki .Pedig nem olyan nehéz csak oda kéne állnom és azt mondnom "szeretlek" könnyű kimondani ,de sok felelősséggel jár és mindent elronthat .
-Akkor tedd meg .-mutatott Johnny felé aki éppen kortyolt egyet egy üveg rumból .
-Nah mire vársz .-lökött meg .
-Nem még nem megy .-ráztam meg a fejemet .Eszem ágában sem volt neki elmondani mit érzek ...
-Mitől félsz ?.-kérdezte Marie .Aki egyik napról a másikra a legjobb barátnőmmé változott ,mivel Gemma eléggé elhanyagolt Matt születésnapja óta .
-Hogy mi lesz utánna...-hajtottam le a fejem .
-Nem fogod meg tudni mi lett volna ha...-kezdett bele meggyőző tekintetet bevetve .
-Ha most nem teszem meg ...tudom ..-mosolyodtam el .
-Ha sosem fogod megtenni -mondta komoly tekintettel és tudom ,hogy igaza volt ha rajtam múlik sosem fogja megtudni ..
-És miért nekem kell először bevallanom ?.-húztam fel a szemöldököm .
-Szerintem ő is pontosan ugyan ezt gondolja .-nézett Johnny felé.
*****************
Mára nem volt semmi betervezve ezért Marie-vel töltöttem az egész délutánt a szobájukban.
Rá kellet jönnöm ,hogy túl hamar ítéltem el őt még csak nem is ismertem ,de már meg volt a véleményem arról ,hogy milyen ember is ő .
Talán ha nem vagyok ennyire önfejű most nem itt lennénk...ahol most a semmi közepén a sok gondolattal azokkal a dolgokkal amiket el kellene fejetnem .
Néha ugy érzem ,hogy minden az én hibám de rá jövök ,hogy tényleg az enyém .
-Tényleg szereted aput ?.-tettem fel neki ezt a kérdést ami már elég régóta bennem van .
-Október kérlek.....-kezdett bele.
-Mi az ?.
-Nem akarok róla beszélni .-fojt végig egy könnycsepp az arcán .
-Annyira szégyenlem magam ..-törölte le a könnyeket amik egymás után jöttek és jöttek .
-Szerintem nem szeret engem .-erőltetett mosolyt mikőzben belül ordítani tudott volna .Tudom milyen érzés amikor próbálsz boldognak tűnni ,sebezhetetlennek és erősnek mikőzben távol állsz ezektől a tulajdonságoktól .
-Annyira sajnálom .-öleltem meg .Olyan volt mintha a rég elvesztett húgomat ölelgetném vagy  a legjobb barátnőmet akit már évek óta ismerek de nem ,mert én Marie-t ölelgettem és vigasztaltam ,azt a lányt aki mindig utált engem és ezt viszonoztam .
-Mi az igazi oka annak ,hogy kedves vagy velem ?.-szakítottam meg az ölelést .
-Amikor nálatok voltam ...-kezdett bele majd elakadt a hangja mintha nem kéne hallanom a folytatást .
-Mondd csak .
-Beleolvastam a naplódba .-hajtotta le a fejét .
-Én tényleg nem akartam és csak kerestem valamit amivel megtudlak bántani ,tönkretenni.De amiket ott láttam ....-kezdett el síni majd letörölte a könnyeket ,de teljesen feleslegesen ,mert újak jöttek helyettük.
-Októbert te minden apró boldogságot megérdemelsz .Erősebb vagy mint én valaha is leszek .Olyanokon mentél át amit más elképzelni sem tud ami egy horrorfilmnél is félelmetesebb és egy drámánál is tragikusabb . Sajnálok mindent amit ellened tettem és ha megbántottalak .
Ha vissza tudnám pörgetni az időt hidd el megtenném és nem hagynám ,hogy bántson ....-mondta teljes komolysággal .
-És melyik rész volt ami ennyire megfogott ,hogy kedves legyél velem ?.-mosolyodtam el ,mert egyáltalán nem bántam ,hogy bele olvasott a naplómba hiszen ha nem teszi akkor most nem itt tartanánk .
-Minden szó...-mosolyodott el .
-Most menj és mondd el neki mit érzel .-mutatott az ajtó felé.
-Nem hiszem ,hogy....-kezdtem bele.
-Menj már .-lökött meg .
-Rendben .!-jelentettem ki határozottan bár egyáltalán nem voltam az .